Célok
Cél az újrahasznosítás megsokszorozása Magyarországon a hulladékhelyzet jelentősen különbözik az európai problémáktól. Úgy tűnik, ismét nem az arcunk méretével, sokkal inkább a zsömléjével van a probléma. Jelenleg ugyanis csupán egyetlenegy települési szilárdhulladék-égetőnk van, a rákospalotai, amely hatékonysága (köszönhetően a tavaly befejezett közel 20 milliárd forintos teljes felújításának) könnyen teljesíti a 60 százalékot. Ez tehát nem jelent gondot. A probléma inkább azzal van, hogy az erőmű évi 420 ezer tonnás teljesítményével alig 5 százalékát hasznosítja a képződő települési szilárd hulladéknak, azaz a közel 10 százalékos újrahasznosítás mellett a kommunális hulladék még mindig 85 százalékát lerakjuk hazánkban! Ha az unió környezettudatos „éltanulóit” nézzük, akkor Hollandia, Ausztria és Németország példájából azt láthatjuk, hogy ott már 60 százalékos újrahasznosítás mellett mindössze 5-30 százalék közötti a lerakott hulladék mennyisége, azaz 10-35 százalékot égetnek el. A fejlesztés iránya így egyértelmű, hatalmas erőfeszítéseket kell tennünk az újrahasznosítás megsokszorozására. Majd ha itt eredményt értünk el, akkor néhány kisebb, de nagy hatékonyságú erőmű építéséről el kell kezdeni a társadalmi vitát. Ettől persze még nem lesz a hulladékgazdálkodási rendszer fenntartható, de legalább az Unión belüli legjobb rendszereket közelíthetjük vele. Fenntartható megoldást csupán fogyasztási szokásaink radikális átalakításával érhetnénk el, ennek azonban jelenleg semmi jelét nem tapasztaljuk. Addig is a legfontosabb az újrahasznosítás térnyerésének elősegítése. Ehhez jogszabályok, gazdasági ösztönző rendszer és megfelelő háttéripar kiépítése szükséges. A jogszabályok átalakítását az Unió napirendre tűzte, és hamarosan a pénzek felhasználhatóságában is megjelennek ezek a módosítások. A konkrét hazai kivitelezésben és a hazai kis- és középvállalkozások támogatásában óriási szerepe lenne a mindenkori magyar kormánynak. Megdöbben az utókor? Ha van egyáltalán fenntartható hulladékgazdálkodás, az csak egy tagolt, összetett, minden területet lefedő újrahasznosító háttéripar létrehozásával célozható meg. Ha ez racionális, de az állam által szabályozott keretek között működik, úgy energia- és anyagtakarékossága miatt javítja a versenyképességet, a foglalkoztatottságot, az exportképességet, s így hozzájárul a gazdasági növekedéshez, mint ahogy ezt a közel 2000 hazai környezetvédelmi cég példáján az elmúlt években már láthattuk. Ami a jelenlegi fogyasztási „kultúránk” fenntarthatóságát és annak világméteretekre való kiterjesztésének lehetőségét illeti, nem lehetünk elég pesszimisták. Fogyasztói társadalmunk végével az utókor döbbenten néz majd vissza az erőforrásokkal, az egészségünkkel és a környezetünkkel való visszaélésre, e társadalmi szintű pazarlására.-->